Kedves imádkozó és olvasó Testvérek!

Olvasandó: Lukács ev. 18,18-30

18 Akkor egy előkelő ember megkérdezte tőle: Jó Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet? 19 Jézus ezt válaszolta neki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó az egy Istenen kívül. 20 A parancsolatokat tudod: „Ne paráználkodj, ne ölj, ne lopj, ne tanúskodj hamisan, tiszteld apádat és anyádat!” 21 Ő pedig így szólt: Mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva. 22 Amikor Jézus ezt hallotta, így szólt hozzá: Még egy fogyatkozásod van: add el minden vagyonodat, oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben, azután jöjj, és kövess engem! 23 Az pedig, mikor ezt meghallotta, nagyon elszomorodott, mert igen gazdag volt. 24 Jézus ezt látva, így szólt: Milyen nehezen mennek be a gazdagok az Isten országába! 25 Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak az Isten országába bejutni. 26 Akik pedig ezt hallották, megkérdezték: Akkor ki üdvözülhet? 27 Ő így felelt: Ami lehetetlen az embereknek, az Istennek lehetséges. 28 Ekkor így szólt Péter: Íme, mi otthagytunk mindent, és követtünk téged. 29 Ő pedig ezt mondta nekik: Bizony mondom nektek, hogy mindaz, aki elhagyta házát vagy feleségét, testvéreit, szüleit vagy gyermekeit az Isten országáért, 30 az a sokszorosát kapja vissza már ebben a világban, a jövendő világban pedig az örök életet.

Az a fiatalember, aki Jézushoz ment, a legjobb dolgot kérdezte, amit ember csak kérdezhet: Mit kell tennem ahhoz, hogy az örök életet elnyerjem? Mindene megvolt. Fiatalsága, egészsége, főember volt, tehát sikeres, és gazdag is volt. Emberileg elérte fiatalon azt, amit más 50-60 éves korára, kevesek közül. Egy valami hiányzott: nem volt boldog. Furcsa ez, mert az
általános vélekedés szerint mindaz, ami ennek az embernek megvolt, az a boldogság forrása.

Ő maga azonban mindannak a birtokában, amit tudunk, kereste azt, ami nem hullik ki a keze közül, amit a rablók nem vehetnek el, amit a moly nem rághat meg. Az igazit, a maradandót az örökkévalót. Ismerte a Szentírás akkor ismerhető, beszerezhető részleteit is. Sőt már oda is eljutott lelkileg, ahová akkor és most is csak kevesen: világosan megértette, hogy van örök
élet, csak azt nem tudta, hogy hogyan lehet elérni, megszerezni, megkapni?

Jézus megkedvelte ez az embert és ezt senki mással kapcsolatban nem mondta. A parancsolatokat, mind a tízet ismerte és megtartotta, és nem hazudott, ezt is tudta Jézus. Ez pedig akkor is, és most is kevés férfira és nőre igaz. Isten mindig a szívet nézi. Sokan azt mondják magukról: igaz vagyok… és akkor jön a fényezés, a felsorolása a hőstetteknek és az erényeknek.

Ez az ember még Jézus mércéjének is megfelelt vallásilag. Szüleit tisztelte, nem paráználkodott, nem lopott és a másét sem kívánta soha. Döbbenetes lista. Sokan vannak, akik ezt állítják magukról, de a legtöbbször kiderül: Isten egészen másképpen méri és érti a parancsolatok megtartását, azt, hogy ki az igaz és ki nem, Isten erkölcsi mércéjével. Annak nem felelhet meg senki önmagában, mert a bűn, az az Istentelenség állapota, nem az erkölcstelenségek sora.

Az erkölcstelenség az a bűneset következménye, vétkezünk, mert nem tudunk nem vétkezni. Pál azt írja a római levélben: Nincs egy igaz ember sem, nincs aki, értse, nincs aki keresse, Istent. Egyetemben megromlottak, nincsen aki jót tegyen, egyetlen egy sem. (Róma 3,10.) Az Isten nélkül, hit nélkül élő ember nem éri fel az Isten mércéjét.

Nehezen fogadjuk el mi „jó” emberek ezt, de más a jóság mércéje Istennél, mint nálunk. Érdemes ezt először, egyszer, végre végig gondolni mindenkinek. A gazdag ifjú történetén keresztül ezt akarja elérni Isten.

Jövő csütörtökön folytatjuk.

Varga Róbert lelkipásztor