A Gazdag ifjú II.

Olvasandó: Lukács 18,18-30

Kedves imádkozó és olvasó Testvérek!

Jézussal nem lehet következmények nélkül találkozni. Aki meghallgat egy igehirdetést, beszélget Jézusról valakivel, az lehet Isten kereső szeretetének a jele. Az első, ami ebből a találkozásból világossá válik: odalesz minden önelégültség. Kétség kívül rendkívüli ember volt ez a férfi, akiről olvasunk, a parancsolatokat megtartotta, és ezt Jézus is elismerte.

Az Isten mércéje azonban más módon mér, mint az emberi. Ő a szíveket vizsgálja és nem a külsőségeket. Hol olvasunk olyat, hogy Jézus valakit a külseje, hajszíne vagy bármi más miatt megszólt volna? Sehol. Az Isten előtt a szívünk a fontos. Egy hiányossága mégis volt ennek a fiatal embernek. A pénzügyei nem voltak rendben. Nem azért, mintha csalt vagy lopott volna, hanem azért, mert megtűrt valamit a szívében, ami nem Isten szerint való volt. A pénz uralma alatt élt.

Nem a pénzzel van baj. A gazdagság, a vagyon nem bűn, és nem is csak a pénz lehet a szív közepében. Bármi lehet, ami az Isten helyére kerülhet. Vagyon lehet a nem vagyontárgy is. Egy emlék, egy kapcsolat, egy személy, férj, feleség, gyerek, unoka stb.

Jézus döntés elé állít: ki a legfontosabb az életünkben? Nem féltékenységből, vagy kizárólagosságra törekvésből teszi ezt, hanem azért, mert mindig azt teszi, ami nekünk a legjobb.

„Egy fogyatkozásod van!”- mondja Jézus. És nekünk? Isten kérdései és válaszai a legtöbb esetben nem tetszenek az emberi szívnek. Add el minden vagyonodat, és add oda azoknak, akik rászorulnak! A sivatagban a víz az arany, de aranyon sem lehet vizet venni. Találtak olyan emberi és állati csontvázakkal teli területet, drága kelmék maradványaival, ezüst és aranypénzzel teli szétfoszlott bőrzsákokkal, ahol egyértelművé vált: a karaván tagjai szomjan haltak.

Az Isten szeretete nélkül éhezünk és szomjazunk. Jézus azt mondta egy asszonynak: Én vagyok az élet vize, aki abból iszik, amit én adok, soha többé nem szomjazik meg! Ez az igazi gazdagság.

Miben vagyunk gazdagok? Mit hagysz örökségül, ha meghalsz? Csak pénzt, ingatlant, állampapírt? Vagy azt mondják majd rólad: Az igazak emlékezete áldott” Ez az ember olyan krisztiánosz, Krisztusra hasonlító ember volt!

Varga Róbert lelkipásztor