Kedves olvasó és imádkozó Testvérek!

Mózes pedig apósának, Jetrónak, Midján papjának juhait őrizte. Egyszer a juhokat a pusztán túl terelte, és az Isten hegyéhez, a Hórebhez jutott. Ott megjelent neki az ÚR angyala tűz lángjában, egy csipkebokor közepében. Látta, hogy íme, a csipkebokor ég, de a tűz nem emészti meg. Azt mondta Mózes: Odamegyek, hogy lássam ezt a nagy csodát, hogy miért nem ég el a csipkebokor. Látta az ÚR, hogy odament megnézni, és szólította őt Isten a csipkebokor közepéből: Mózes! Mózes! Ő így felelt: Itt vagyok. Azt mondta neki Isten: Ne jöjj közel, oldd le sarudat a lábadról, mert szent föld az a hely, amelyen állsz! Majd azt mondta: Én vagyok atyádnak Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene. Mózes pedig elrejtette arcát, mert félt Istenre tekinteni. Az ÚR pedig azt mondta: Bizony, láttam népem nyomorúságát Egyiptomban, és meghallottam a sanyargatóik miatt való kiáltását, sőt ismerem szenvedéseit. Le is szállok, hogy megszabadítsam az egyiptomiak kezéből, és felvigyem őt arról a földről egy jó és tágas földre, tejjel és mézzel folyó földre, a kánaáni, a hettita, az emóri, a perizzi, a hivvi és jebúszi nép helyére. És most, íme, feljutott hozzám Izráel fiainak kiáltása, és láttam is a nyomorgatást, amellyel sanyargatják őket az egyiptomiak. Most azért menj! Elküldelek a fáraóhoz, és hozd ki népemet, Izráel fiait Egyiptomból. Mózes azonban így szólt Istenhez: Kicsoda vagyok én, hogy elmenjek a fáraóhoz, és kihozzam Izráel fiait Egyiptomból? Ő így felelt: Én veled leszek! Ez lesz a jele, hogy én küldtelek: amikor kihozod a népet Egyiptomból, ezen a hegyen fogtok szolgálni Istennek. Mózes azt mondta Istennek: Íme, én elmegyek Izráel fiaihoz, és azt mondom nekik: „Atyáitok Istene küldött engem hozzátok.” És ha kérdezik tőlem: mi az ő neve, mit feleljek nekik? Isten azt mondta Mózesnek: VAGYOK, AKI VAGYOK. És mondta: Így szólj Izráel fiaihoz: A VAGYOK küldött engem hozzátok. (2Mózes 3,1-14)

Kicsoda az az egy Isten, akiben a keresztények hisznek? Személy – nem a ” Gondviselés”, nem “valaki”, nem egy “magasabb rendű lény, mert kell lennie valakinek felettünk”, hanem élő személy, aki Lélek. Neve is van: “Vagyok, aki vagyok” ill. “leszek, aki leszek” – azaz a cselekedeteiből ismerheti meg Istent bárki.

Nevét nem mondja meg és nem adja ki senkinek sem, ez az ókorban teljesen természetes emberi gondolkodás volt és Isten azért mondja ezt, mert ezt értette mindenki. Akinek megtudták a nevét, arról azt hitték, hogy hatalmuk alá kerülhet, legyőzhető. Isten ezt a gondolkodást használja fel arra, hogy megértesse: Ő az Úr, ezért rajta senki sem uralkodhat, nevét nem használhatja fel.

Hatalma nem korlátozott. “Istennél semmi sem lehetetlen” (Luk.1,37). A szeretet és az irgalom Istene, aki leszállt a  mennyből és emberré lett, hogy rajtunk embereken segíthessen és visszavezethessen Istenhez. Ez Jézus Krisztusban vált teljessé. Emberré született, hogy egészen közel kerülhessen minden emberhez. A történelem Istene, nem kusza szálak szövögetője, mint az istenségek a görög mitológiában, hanem az az Isten, aki igazgatja az életet, a mi életünk történetét is. Ezért mondta azt Jézus: “Aki engem lát, látja az Atyát.”

A hit azt jelenti: Lélekben fordulok az Istenhez, követem hitben Jézust, akaratát, döntései, terve szerint akarok élni. Így van-e ez a mi életünkben, életünkkel?

Varga Róbert lelkipásztor